A szülészeti tankönyvek ideális anyai életkornak a 20-29. év közötti időszakot említik. A női egyenjogúság kiterjedésével azonban egyre gyakoribb a terhesség vállalásának kitolása a harmincas évek felé.
Hitelt érdemlő statisztikai felmérések szerint a 20-29. év közötti anyáknál legkisebb a sikertelen terhességek (korai és késő magzati veszteségek), és a szülészeti komplikációk gyakorisága. A nagy számok nyilvánvalóan nem hazudnak. Igazságuk mégis azt a már-már babonás félelmeket táplálja, mely az idősebb korban történő gyermekvállalást övezi. Hiszen mindenki hallott már olyanról, hogy valakinek "idióta" vagy "nyomorék" gyermeke született, mert "idős korban szülésre adta a fejét". Hátborzongató történeteket mesélnek idősebb szülőről, mert elvetélte magzatát, halva született gyermeke, ki kellett venni a méhét, stb.. Az egészségesen született gyermeket pedig "fel is kéne valakinek nevelni", "hogyan fogja gyermekét elindítani az életben", meg egyébként is "micsoda abnormális dolog, hogy saját gyermekének a nagymamája akar lenni". Így, az idősebb korban szülni kívánó asszonyokról ki sajnálkozva, ki megvetéssel, de a legjobb esetben is értetlenséggel vélekedik. Szerencsére még mindig sokan vannak viszont, akik a szülést az életkortól függetlenül, az asszony legtiszteletreméltóbb vállalásának tekintik.
Az említett indokolatlan félelmek sajnos még a szülésztársadalomban is gyakoriak. Gyakorta szomorúan értesülünk olyan esetekről, amikor a nőgyógyász nem vállalja a negyvenhez közeledő asszonyok meddőségének gyógyítását, mert "értse meg asszonyom, magának már semmi esélye", meg "addig erőlködünk, míg a végén rendellenes gyermeket fogunk összehozni". Az esetet elvállaló orvost a kollégái gyanakodva figyelik, a háttérben tudatlanságot vagy anyagi érdekeltséget sejtve.
Genetikai tanácsadás idősebb anyák számára
Az alábbiakban tekintsük át, mik is lehetnek az idősebb korban történő gyermekvállalás valós veszélyei a genetikai tanácsadás módszerével. A genetikai tanácsadás elsődleges megelőzés módszere, mellyel már a rendellenesség kialakulása is megelőzhető. Ennek érdekében a tanácsadó orvosnak tíz kérdésre kell pontos választ adnia. Az alábbiakban tekintsük át, milyen válaszokat adna egy orvosgenetikus 38 év feletti, egészséges, gyermeket vállaló nő számára a megválaszolandó kérdések sorrendjében.
1. Milyen veleszületett rendellenesség várható?
Idősebb anyai életkorban csak a kromoszómák számbeli rendellenességei a gyakoribbak. Ezek többsége az élettel össze nem egyeztethető súlyos, többszörös veleszületett rendellenesség. Kivételt képez a Down-szindróma (helytelen megnevezéssel mongolidiotizmus), melynek legfőbb jellegzetessége a súlyos értelmi fogyatékosság. Idősebb apai életkorral egy-két csontvázfejlődési rendellenesség mutat statisztikai összefüggést, ezek viszont olyan ritkák, hogy születéskorlátozást semmiképp nem indokolnak.
2. Eredményesen kezelhető-e a rendellenesség?
A Down-szindróma ma még eredményesen nem kezelhető betegség. A gyógypedagógia fejlődésével viszont egyre több Down-szindrómás tehető önálló életvitelre alkalmassá tenni. Az egykoron teljes képezhetetlenséggel járó rendellenességgel sújtottak ma már sokszor önálló munkavégzésre is alkalmasak.
3. Genetikai kockázat
A Down-szindróma teljes gyakorisága 1/1000 összes születés. A kockázat 40 éves korban már 2%, ami évente 1%-kal növekszik. Más rendellenesség gyakorisága nem mutat összefüggést az anyai életkorral.
4. Méhen belül idejében felismerhető-e a rendellenesség?
A Down-szindrómás gyermek születésének megelőzésére minden 37 év feletti terhesnek felajánlják a méhen belüli kromoszóma-vizsgálatot. A vizsgálat találati pontossága kvázi 100%, de kb. 2%-kal növeli a spontán vetélés kockázatát. Így mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik kockázatot vállalja fel. A magasabb életkorban rutinszerűvé vált vizsgálatnak köszönhetően ma már a Down-szindrómás gyermekek túlnyomó többségét fiatalok hozzák a világra. A méhen belüli diagnosztikai lehetőséggel élő idősebb asszonyok esetében, azzal, hogy pozitív diagnózis esetén elvetetik gyermeküket, gyakorlatilag nulla annak az esélye, hogy Down-szindrómás gyermeket hozzanak a világra.
Megjegyzendő, hogy a vizsgálatot csak azoknál végzik el, akik biztosak benne, hogy beteg gyermeküket elvetetnék.
5. A gyermekvállalás anyai veszélyei
Kétségtelen, hogy idősebb anyai életkorban gyakoribb a magzati veszteség, szülészeti komplikáció és a császármetszés gyakorisága. Mindez nem közvetlenül függ össze a magasabb anyai életkorral. Az életkor nem betegség, tehát nem is jelenthet fokozott kockázatot, viszont az életkorral gyakoribbá válnak azok a belszervi és nőgyógyászati betegségek (pl. magas vérnyomás, cukorbaj, idült vesebetegségek, méhizom-daganat, stb.), melyek kockázatossá tehetik a terhesség kiviselését és a szülést. Ily módon természetes, hogy magasabb anyai életkor a szokásosnál is lelkiismeretesebb orvosi odafigyelést igényel.
6. A magzat teratogén ártalmának kockázata
Teratogén ártalomnak nevezzük a méhen belül fejlődő magzat külső tényezőre (gyógyszer, vegyszer, ionizáló sugárzás, anyai betegségek, stb.) visszavezethető károsodását. Az életkor növekedésével gyakoribbá válnak olyan betegségek, melyek önmagukban (pl. cukorbetegség) vagy a kezelésükre alkalmazott gyógyszer révén (pl. epilepszia) veszélyt jelenthetnek a magzatra, sőt az anyára is. A magasabb anyai életkor, önmagában, biztosan nem teratogén.
7. A család gazdasági-kulturális körülményeinek mérlegelése
Ezen a téren az idősebb szülők gyermekei egyértelműen előnyt élveznek. Negyven felé ugyanis a gyermeknevelés anyagi feltételei általában adottak. A fiatalabb szülők ideje általában tanulással, munkával, otthonteremtéssel, diplomaszerzéssel telik, így kevesebb idő (és pénz) jut a gyermek értelmi fejlődésének segítésére. Az Egyesült Államokban végzett reprezentatív felmérések szerint a harminc év felett szült anyák gyermekei számottevően intelligensebbek.
8. A szülők sorsának a gyermek életére gyakorolt hatása
A késői életkorban vállalt gyermekek fokozottabban vannak kitéve a szülők idő előtti elveszítésének. A szülőknek illik tehát gondoskodni olyan családi, rokoni és gazdasági környezet kialakításáról, mely a gyermekek számára a szülők elveszítése vagy munkaképtelenné válása esetén megfelelő létbiztonságot jelent. Erre az idősebb szülők figyelmét ritkán kell felhívni.
9. A rendellenes utód szülői fogadtatásának felmérése
A magasabb szülői életkor megfelelő gondozás esetén tehát nem jelenti a veleszületett rendellenesség fokozott kockázatát. Magyarországon a veleszületett rendellenességek születéskori gyakorisága 6,5%. Ezt általános kockázatnak nevezzük, mellyel minden szülőnek számolni kell. A rendellenességek többsége szerencsére jól gyógyítható. A gyermek önálló társadalmi életre való képtelensége viszont súlyos lelki és anyagi terhet jelent a család számára. Ezt a terhet az idősebb szülők jobban viselik. Jobb anyagi lehetőségük, magasabb fokú lelki intelligenciájuk, általános műveltségük a fogyatékos gyermek számára elviselhetőbb miliőt, a dinamikusabb testi és értelmi fejlődés lehetőségét biztosíthatja. A szülők korai elveszítése vagy munkaképtelenné válása esetén viszont a gyermek élete könnyen tragikusra fordulhat, így jövőjének biztosítása a szokásosnál is sokkal nagyobb körültekintést igényel.
10. A meglévő egészséges és beteg gyermekek számának jelentősége
A késői gyermekvállalás motivációjának ereje nagymértékben függ az egészséges és beteg gyermekek számától. Az egészséges gyermek hiánya, sok esetben, oly mértékben készteti az anyát a gyermekvállalásra, hogy olykor ténylegesen fennálló anyai életveszély sem tántoríthatja el. Máskor, a fogyatékos gyermek által okozott életminőség-romlás a minimális veszély vállalásától is elriasztja az anyát. A végső döntés a szülők motiváltságának és ellenérzéseinek az eredője. Az idősebb szülők döntései általában megalapozottabbak.
Az idősebb anyai korban történő gyermekvállalás tényleges veszélye
A magasabb életkorban vállalt terhességet mindenképp szent elhatározásnak kell tekintenünk. Arra azonban senkit sem bíztatnánk, hogy az első szülést 30-32 év fölé időzítse. Ennek oka, hogy a fogamzóképesség 30 év felett rohamosan csökken. Míg az éves (szándékos) teherbeesési arány 20-30 év között 80% (egészséges szülők esetén), addig 30-35 év között ez az arány már csak 65%. 35 év felett a fogamzóképesség-zavarok kezelése is eredménytelenebb. A túlzott kivárásnak súlyos következménye a gyermektelenség.
Az idősebb korban vállalt anyaság társadalmi jelentősége
Az orvosgenetikus a genetikai tanácsadás során a társadalom érdekeit is képviseli, de sohasem a családtervezők érdekei ellenében! Az idősebb korban történő gyermekvállalás nemcsak a születésszám kívánatos emelkedését eredményezi. Megszületésük komoly hozzájárulás lehet hazánk társadalmi fejlődése személyi feltételeinek megteremtéséhez. Az esetleges veszélyek minimalizálása, természetesen, többletráfordítást igényel. A szükséges anyagi eszközök rendszerbe állításán túl a ma még elutasító orvosi szemlélet gyökeres megváltoztatására is szükség lenne. Forrás: HáziPatika
