Baba-mama-dolgok

A gyermekek lelke még sokkal érzékenyebb,mint a felnőtteké. Sokszor szinte váratlanul,vagy semmiségeken tudnak sírni,vagy nevetni.Legtöbbször nem is értjük miért kezd el sírni a baba. Éhes,szomjas,fázik,melege van,fáj a pocija,jön a fogacskája,hirtelen eszébe jut valami,idővel kitapasztaljuk,hogy mi a baj. Fontos,hogy türelmesek legyünk a picivel,ha látja,megérzi ingerültségünket sokkal nyűgösebb lesz. A fáradtság,kialvatlanság ingerültté tesz,ezért néha hajlamosak vagyunk túlreagálni a baba sírását,hisztijeit. Ha úgy érezzük,hogy elegünk van,akkor se kiabáljunk a picivel,inkább vegyünk egy mély levegőt.Ne feledje,minnél ingerültebbek vagyunk,annál szomorúbb lesz a baba.Mosolyogjunk a picire,játszunk vele,becézgessük és ő meghálálja a törődést.

Nem múlik el nap, hogy ne jelentkezne kórházunkban jónéhány anyuka kisfia "kukijának" rendellenessége miatt. A problémát többnyire az okozza, hogy a gyermek fitymája nem húzható hátra. A "Kell-e húzogatni?","Mikor kell elkezdeni a húzogatást?" vagy a "Megelozhettük volna a fitymaszukületet, ha idoben elkezdjük húzogatni?" olyan kérdések, melyek pártokra osztják a játszóterek fiús-anya társadalmát, és melyek nagyon gyakran felmerülnek a gyermeksebészeti és urológiai szakrendeléseken. Bár manapság e betegségek gyógyítása a szakembernek nem okoz nehézséget, az alábbiakban, a szülok számára szeretnék a témában röviden rendet teremteni.

Ha a fityma nem húzható hátra, az többnyire két veleszületett oknak, vagy ezek kombinációjának következménye:

1. A letapadás igen gyakori, csecsemoknél és kisdedeknél nem is tekintjük rendellenességnek. Lényege, hogy a fityma belso felszíne és a makk lazán összenott. Ez, az életkor elorehaladtával, többnyire magától, minden beavatkozás nélkül megszunik. Problémát az okozhat, hogy a letapadt fityma mögül a faggyúanyagot termelo mirigyek váladéka nem tud kiürülni. Ha e felgyülemlett váladék befertozodik, kellemetlen betegség, gennyes fitymazsákgyulladás alakul ki.

2. Egészen más természetu elváltozás a fitymaszukület. Mint a neve is mutatja, ilyenkor a fityma hátrahúzását a szuk bor akadályozza. Az elváltozást - súlyossága szerint - két fokozatba sorolhatjuk: míg abszolút szukület esetén az elobor hátrahúzása teljességgel lehetetlen, relatív szukületnél a fityma hátrahúzása több-kevesebb nehézség árán lehetséges. Ez utóbbi esetben, a feszülés miatt a bor gyakran berepedezik és gyuruszeruen elszorítja a hímvesszot. Tudni kell, hogy a csecsemokori fitymaszukület is javulhat az életkor elorehaladtával. 3 éves korig az enyhe, relatív szukületek kinohetok, az abszolút szukületek pedig gyakran relatívvá szelídülnek.

3. Nagyon gyakori az elobbi két elváltozás együttes elofordulása. Ilyenkor a letapadás többé-kevésbé súlyos fitymaszukülettel párosul.

Mint már említettem, a hímvesszon, a makk mögött, számos, faggyúszeru anyagot termelo mirigy helyezkedik el. Ha a rendszeres tisztálkodás hiányában ezek váladéka nem kerül eltávolításra, elobb-utóbb gyulladásos betegség jelentkezik. Ennek megelozésére a fityma rendszeres hátrahúzása és a hímvesszo szappanos mosása elengedhetetlen. De mit tegyünk, ha gyermekünk fitymáját nem tudjuk hátrahúzni?

A válasz banálisnak tunik: mutassuk meg hozzáérto szakembernek, aki eloször eldönti, hogy mi a panasz oka, majd a kóroknak megfeleloen ad javaslatot az orvoslásra. A gyógyítás ugyanis kórokonként más és más.

1. Tisztán letapadás esetén a gyógyítás a fitymának a makkról történo leválasztása. Ez történhet fokozatosan, óvatos húzogatással, amit a szülo otthon is végezhet, de történhet muszeresen is, kórházban.

2. Fitymaszukület esetén a megoldás egyértelmuen mutéti. Fontos tudni, hogy a szuk elobort húzogatással tágítani nem lehet. A húzogatás ilyenkor - sokszor alig látható - berepedezéshez, kisebesedéshez vezet. A sebek pedig hegesedéssel gyógyulnak, ami a bor rugalmasságának elvesztéséhez, a szukület fokozódásához vezet.

3. Kombinált formáknál jó eredményt csak mutéttel lehet elérni, hiszen a letapadt fitymának a makkról történo leválasztása nem oldja meg a problémát, a társulóan szukebb elobor húzogatása viszont annak berepedezését, hegesedését és a szukület fokozódását okozza.

Mikor idoszeru a kezelés?

Mint az elobbiekben említettük, a letapadás csecsemo- és kisdedkorban szokványos, nem tekintjük kórosnak. Ugyancsak gyakran figyelheto meg fitymaszukület is, mely 3 éves korig magától megszunik, vagy jelentosen javul. Így a letapadás leválasztását 2 éves, a fitymaszukület miatt végzett mutétet 3 éves kor körül tartjuk elvégzendonek. Kombinált formáknál értelemszeruen érdemes megvárni a 3 éves kort, hiszen a fitymaszukület spontán javulásának lehetosége eddig adott. A vizelés megfigyelése azonban már újszülöttkorban elengedhetetlen, mert a nehezített vizelés azonnali beavatkozást tesz szükségessé. Egy gyufaszálnyi vastagságú, eroteljes ívu vizeletsugár esetén beavatkozás nem szükséges. Kivételt képeznek azon esetek, amikor a fityma alatt nagymennyiségu faggyú szaporodik fel. Ilyenkor - a fenyegeto gyulladás megelozésére - letapadás esetén a fityma leválasztását, szukület esetén mutétet végzünk.

Milyen mutétet végzünk fitymaszukület esetén?

Két elvileg eltéro mutéti eljárás, és e ketto kombinációjával számtalan egyéb megoldás lehetséges. Szinte nincs is két sebész, aki egyformán végezné.

1. Circumcisió (körülmetélés): a fityma eltávolítása. Hatására a makk fedetlenné válik. A sivatagban élo népek által több ezer év óta gyakorolt osi eljárás, melyet ma, hygiénés meggondolások alapján, szinte minden észak-amerikai fiún elvégeznek.

2. A fityma bemetszése: az elobor továbbra is fedi a makkot, de mivel lebernyegszeruen szétnyílik, esztétikai hatása nem mindig megfelelo.

3. Egyéb plasztikai megoldások az elozo két alapmutét kombinációjával igyekeznek elérni a makk fedettségét és megfelelo esztétikai hatást. Hátrányuk, hogy néha újra beszukülnek.

A mutéti eljárás megválasztása a szülovel való megbeszélés alapján történik. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy nem minden betegnél választhatók tetszolegesen az elobbiekben felsorolt mutéti lehetoségek. Igen szuk vagy heges fityma esetén például csak circumcisió javasolt, mert a másik két mutéti típus végzése vagy igen csúnya eredményt adna, vagy nagy valószínuséggel magában rejtené az újra-beszukülés lehetoségét.

Összefoglalva:

Ha a gyermekünk fitymája nem húzható hátra a "Húzogassuk? - Ne húzogassuk? - Mikor húzogassuk?" kérdést ne a játszótéren döntsük el, hanem forduljunk szakemberhez, aki biztosan segíteni fog megtalálni a legmegfelelobb, "legtestreszabottabb" megoldást.

Szerzo: Dr. Kerényi Imre

Bölcsőhalál (SIDS) Prevenciós Program a Madarász Kórházban

A bölcsőhalál típusosan a csecsemőkor problémája. A kisbaba úgy születik, hogy az anyaméhben kifejlődnek a szervei, de a légzőszerveit nem használja, azokat a születés után kell "bejáratnia".

A kisbabának kezdetben periodikus, irreguláris a légzése. A baba abbahagyja a légzést, majd a légzésleállás után visszatér a spontán légzés (20 másodpercen belül). Az ember akaratlagosan nem tudja leállítania légzését. Amint ez megtörténne, olyan mechanizmusok indulnak be, amelyek ezt nem engedik.

Periodikus légzésnél a kisbabánál is beindulnak ezek az autoregulációs mechanizmusok. Rendkívül ritka esetben az autoregulatív mechanizmus nem indul be, és ha akkor nincs közvetlen segítség, bekövetkezik a bölcsőhalál.

A prevenciós programnak ezért kell a szülők felé fordulnia. Ha a kisbaba azonnali segítséget kap, élete megmenthető. A helyzetből adódóan vagy képes a szülő azonnal segíteni, vagy tehetetlenül várja a szakember segítségét, aki természetszerűen mindig késve érkezik.

Ezekre a tényekre épült a Madarász kórházban az 1993-ban indult bölcsőhalál prevenciós program.

A bölcsőhalál prevenció célja:

* A mortalitás csökkentése.

Előfordultak olyan esetek, amikor a programban részt vevő szülők gyors beavatkozása biztosította a babák életben maradását

* Az érintett családok életminőségének javítása

A prevenciós program megpróbálja tudatosítani a szülőkben a bölcsőhalál lehetőségét. A programban való részvétel és felkészülés jelentősen csökkenti az emiatti szorongást a szülőkben, ahogy ezt a résztvevők által (a gyermek egy éves korában) kitöltött kérdőívek bizonyítják.

A bölcsőhalál teljesen egészséges kisbabánál is előfordulhat. Előre nem lehet megjósolni, kivel fog ez megtörténni. Nincs bölcsőhalál, csak kellően fel nem készített család és társadalom.

Típusosan alvás alatt következik be, az éjszaka a legveszélyesebb.

Ez az állapot kinőhető, kb. a gyermek egy éves koráig.

A bölcsőhalál előfordulása Magyarországon (1980- 1995)

*SIDS (bölcsőhalál) mortalitás 0.23 ezrelék

* A vizsgált 15 évben a bölcsőhalálban elhunytak száma: 475

* SIDS aránya a csecsemőhalálozásban 1.4%

A magyar statisztika tulajdonképpen nagyon jó, kb. 10-szer jobb, mint a világátlag. Amerikában például kb. 7000 kisbaba hal meg így évente. A magyarországi statisztika megbízható is, mivel az így meghalt kisbabákat boncolják.

Egy német statisztika szerint a bölcsőhalál döntő része az élet első 6 hónapjára esik, a legnagyobb az előfordulás a 3. hónapban. Erősen csökkenő számban ugyan, de vannak esetek a 7-12. hónapban is.

Egy tiroli statisztika szerint van egy csúcs február-március, és egy kisebb július-augusztus táján.

Az SIDS (befolyásolható) kockázati tényezői

* alvás hason fekve

* laza ágyazás, alvás puha felületen

* anyai dohányzás terhesség alatt

* a csecsemő túlhevülése (alvás közben)

* a terhesgondozás hiányosságai

* fiatalkorú anya

* alacsony születési súly, éretlenség

A hason fekvés éjszakai pozíciót jelent, egyébként felügyelet mellett lehet hason, hiszen a baba - a főorvos úr kifejezésével élve - "hasmánt ismeri meg a világot".

Sajnos a mamák 20%-a ma is dohányzik terhesen.

A SIDS prevenció lehetőségei családi körben

*A szoptatás korai megszakításának az elkerülése

* A dohányzás, alkoholizmus, kábítószerfogyasztás elkerülése

* Hátonfektetés alvás alatt

* A hőpangás elkerülése (megfelelő ágynemű, hálóöltözet, környezeti hőmérséklet biztosítása, tilos a hálósapka)

*Veszélymentes babaágy (sűrű rácsozat, kemény alap vagy feszített rugózat)

*Megfelelő ágyazás (fontos a kemény matrac, feszes lepedő, tilos a párna, puha fulladásveszélyt okozó tárgy, plüssmaci, kendő). Ne legyen rés az ágy és a matrac között; hónalj, vagy áll alatt megakasztott takaró

*Gyakori orvosi ellenőrzés, különösen infekció esetén

* Az elsősegélynyújtás, újraélesztés elsajátítása.

Alváshoz a légtér hőmérséklete 20 fok körüli legyen. A szülő tapintással ellenőrizze, hogy nincs-e túlhevülve a baba, nem izzad-e.

Kérdésre válaszolva a főorvos úr elmondta, hogy ajánlott cumizás, mint megelőzés, mert a cumizás olyan élettani folyamatokat indít be, amelyek akadályozzák a légzésleállást.

Az utóbbi időben viszont már nem nagyon javasolják az oldalt fekvést, mert az nem stabil, könnyen hasonfekvés lesz belőle, vagy a baba számára kényelmetlen. Éjszakára a háton fekvés ajánlott.

Az előadás második, gyakorlati részében bemutatták a Madarász kórház prevenciós programjában használt izraeli gyártmányú Baby Sense Hisense légzésfigyelő monitort, majd Balázs Miklósné, a kórház intenzív osztályának főnővér helyettese egy oktató babán bemutatta, hogy a monitor riasztása esetén mi a teendő. Nagyon fontos, hogy a szülő azonnal megkezdje a baba újraélesztését, mert csupán kb. 4 perce van, hogy a baba agyába mesterségesen oxigént juttasson. Ha a szakszerű segítség helyett pusztán csak mentőre vár, akkor a később megérkező szakember sem tud már teljes értékű segítséget nyújtani. A babát azonnal ki kell venni a kiságyból, levetkőztetni, megpaskolni, megcsípdesni. Ha nem indul be a légzés, a további lépéseket (légutak szabaddá tétele, befúvásos lélegeztetés, szükség esetén keringés újra indítása) célszerű szakember bemutatása alapján elsajátítani.

Dr. Szántó Imre főorvos, a prevenciós program vezetőjének 2001. június 11-én , a Virányosi Közösségi Házban elhangzott előadását próbálta jegyzetelni I.G.

Ritkán készítik fel rá a kismamákat, bár elég sok szülő és baba mindennapjait keseríti meg az első hónapokban a hasfájás. Természetes, ha a baba ilyenkor vígasztalhatatlan sírása az ifjú édesanyát, édesapát is megviseli, de fontos, hogy a szívettépő hangok mellett is nyugodtak tudjunk maradni.

Váratlan probléma

Túl vagyunk a szülésen, az első napok érzelmi zűrzavarán, magunk mögött hagytuk a kórházat, végre otthon, végre csak mi.

Az első hármasban töltött nap a babával csodálatos. Gyönyörködünk a gyerekszobában szuszogó csöppségben, és gondolatban megkönnyebbülten készülünk a következő percekre, napokra, olykor évekre is -hiszen a szülésnél minden rendben zajlott, a kórházi napoknak vége, a nehezén túl vagyunk.

Az ismeretlentől való félelmünket legyőztük, a kicsi itt van köztünk, mi baj történhetne. Ösztönösen "tudjuk a dolgunkat", ölbe vesszük, ringatjuk, tisztába tesszük, megfürdetjük, felöltöztetjük, közben talán a gyerekorvos meg a védőnő is meglátogat minket - villámgyorsan eltelik az első otthoni napunk. És zökkenő mentesen.

Kissé fáradtan és nagyon kíváncsian indulunk az éjszakának. Vajon átalussza? Vajon mikor ébred majd? És mi? Meghalljuk? Felébredünk? El tudunk egyáltalán aludni?

De gondolataink nem szárnyalnak sokáig: hirtelen kétségbeesett sírás hasít az esti csendbe. Felvesszük, próbáljuk megvígasztalni, de hasztalan. Megkíséreljük ismét mellre tenni - talán éhes még? Kibontjuk a pelust - teljesen száraz. A ruha nem meleg, a szobában nincs hideg, nem fázik...

Ellenőrzünk mindent, amiről addig "problémaforrásként" hallottunk, de láthatóan minden rendben. Ringatunk, nyugtatunk, énekelünk, de a sírás nem szűnik, és lassan ránk is ránk férne egy nyugtató ringatás. Tanácstalanul nézünk egymásra apával.

Esetleg elküldjük őt a gyógyszertárba tápszerért, hátha a látszat ellenére mégsincs elég tejünk, nem szopott eleget és éhes; vagy némi jótanácsért, mi lehet a gond, miközben mi tovább próbálkozunk a kicsi megnyugtatásával, a babával kapcsolatos teendők felidézésével, és saját végső(nek hitt) energiáink mozgósításával.

Apa végre hazaér, segítőkészen keveri a tápszert, de hamar kiderül, ez bizony nem az éhség sírása volt. Kétségbeesve próbáljuk kihúzni belőle, mit javasoltak a gyógyszertárban, és ő elmondja, amit úgyis tudunk, hogy látatlanban nem lehet diagnosztizálni, de esetleg lehetséges, hogy a picinek fáj a pocakja...

Hasfájás?

Erről eddig nem is hallottunk. De már kipróbáltunk mindent, amiről hallottunk, és semmi nem hatott, igen, talán tényleg a hasa fájhat... Miért fáj egy pici baba pocakja? És akkor most mit is tehetnénk? Már jócskán az éjszaka közepén járunk, fáradtan, frusztráltan és kétségbeesetten, és képtelenek vagyunk megnyugtatni reménytelenül üvöltő csöppségünket.

A helyzet nem egy családot érint. Bizony sok kisbaba szenved a felfújódás, hasgörcs, csikarás okozta fájdalmaktól, bár erről a babavárásra felkészítő tanfolyamokon, könyvekben kevés szó esik. és sok szülő szenved a szorongástól, amikor csecsemőjét sírni hallja, esetleg rázkódni a görcstől, és nem tud segíteni rajta.

A hasfájós babák sírása vígasztalhatatlan, sokszor órákon keresztül is. A kicsi teste sokszor megfeszül, lábait felhúzza, tekereg, "görcsöl". Sokaknál csak az esti órákban jelentkezik - általában 15-30 perccel szoptatás után -, másoknál szinte minden etetés után, akár közben is. Ritkán párnapos, jellemzően két-háromhetes kortól alakul ki, és általában három-hat hónapos kor körül szűnik meg.

Okát nem tudjuk egyértelműen megállapítani: a belek fájdalmas összehúzódásának az emésztőrendszer fejletlensége, a nem megfelelő táplálás, az anya által fogyasztott ételek, érzékenység vagy a szülőkből áradó frusztráció, szorongás egyaránt állhatnak a hátterében.

Ezért is fontos, hogy az első dolgunk (gondolatban) saját magunk megnyugtatása legyen. nem tudjuk sikeresen csillapítani a kicsit, ha magunk is borzasztó feszültek vagyunk a sírásától.

Kezelésként próbálkozhatunk gyógyszertárban kapható hasfájás elleni cseppeket is (előtte konzultáljunk a gyerekorvossal, azért is, hogy egyéb okokat, mint például az allergia, kizárhassunk), illetve enyhíthetünk a fájdalmán masszírozással, mozgatással, esetleg "gyógyteákkal" is.

Tippek

Az édesköményből vagy ánizsból készített gyenge tea segíthet elmulasztani a hasfájást.

Néhány perc mellretétel esetleg nyugtatólag hathat a picire. Ugyanilyen hatása lehet a ringatásnak, járkálásnak, éneklésnek, miközben végig finoman (körkörösen) simogatjuk, masszírozzuk a hátát.

Fektessük a karunkra hassal lefele, közben nagyon finoman nyomkodjuk a hasát, ez is segíthet enyhíteni a fájdalmakat.

Fektessük őt hasával a térdünkre, és simogassuk, masszírozzuk a hátát.

Fektessük a hátára, fogjuk meg a két combját, és finoman feltolva őket írjunk velük köröket a levegőbe. (Tornáztassuk a lábait a hasára finoman feltolva őket pelenkázás közben is, amikor nincs rajta pelus.)

Két kezünkbe fogva egyik combját masszírozzuk meg annak belső oldalát, majd tegyük ugyanezt a másikkal is.

A szülészeti tankönyvek ideális anyai életkornak a 20-29. év közötti időszakot említik. A női egyenjogúság kiterjedésével azonban egyre gyakoribb a terhesség vállalásának kitolása a harmincas évek felé.

Hitelt érdemlő statisztikai felmérések szerint a 20-29. év közötti anyáknál legkisebb a sikertelen terhességek (korai és késő magzati veszteségek), és a szülészeti komplikációk gyakorisága. A nagy számok nyilvánvalóan nem hazudnak. Igazságuk mégis azt a már-már babonás félelmeket táplálja, mely az idősebb korban történő gyermekvállalást övezi. Hiszen mindenki hallott már olyanról, hogy valakinek "idióta" vagy "nyomorék" gyermeke született, mert "idős korban szülésre adta a fejét". Hátborzongató történeteket mesélnek idősebb szülőről, mert elvetélte magzatát, halva született gyermeke, ki kellett venni a méhét, stb.. Az egészségesen született gyermeket pedig "fel is kéne valakinek nevelni", "hogyan fogja gyermekét elindítani az életben", meg egyébként is "micsoda abnormális dolog, hogy saját gyermekének a nagymamája akar lenni". Így, az idősebb korban szülni kívánó asszonyokról ki sajnálkozva, ki megvetéssel, de a legjobb esetben is értetlenséggel vélekedik. Szerencsére még mindig sokan vannak viszont, akik a szülést az életkortól függetlenül, az asszony legtiszteletreméltóbb vállalásának tekintik.

Az említett indokolatlan félelmek sajnos még a szülésztársadalomban is gyakoriak. Gyakorta szomorúan értesülünk olyan esetekről, amikor a nőgyógyász nem vállalja a negyvenhez közeledő asszonyok meddőségének gyógyítását, mert "értse meg asszonyom, magának már semmi esélye", meg "addig erőlködünk, míg a végén rendellenes gyermeket fogunk összehozni". Az esetet elvállaló orvost a kollégái gyanakodva figyelik, a háttérben tudatlanságot vagy anyagi érdekeltséget sejtve.

Genetikai tanácsadás idősebb anyák számára

Az alábbiakban tekintsük át, mik is lehetnek az idősebb korban történő gyermekvállalás valós veszélyei a genetikai tanácsadás módszerével. A genetikai tanácsadás elsődleges megelőzés módszere, mellyel már a rendellenesség kialakulása is megelőzhető. Ennek érdekében a tanácsadó orvosnak tíz kérdésre kell pontos választ adnia. Az alábbiakban tekintsük át, milyen válaszokat adna egy orvosgenetikus 38 év feletti, egészséges, gyermeket vállaló nő számára a megválaszolandó kérdések sorrendjében.

1. Milyen veleszületett rendellenesség várható?

Idősebb anyai életkorban csak a kromoszómák számbeli rendellenességei a gyakoribbak. Ezek többsége az élettel össze nem egyeztethető súlyos, többszörös veleszületett rendellenesség. Kivételt képez a Down-szindróma (helytelen megnevezéssel mongolidiotizmus), melynek legfőbb jellegzetessége a súlyos értelmi fogyatékosság. Idősebb apai életkorral egy-két csontvázfejlődési rendellenesség mutat statisztikai összefüggést, ezek viszont olyan ritkák, hogy születéskorlátozást semmiképp nem indokolnak.

2. Eredményesen kezelhető-e a rendellenesség?

A Down-szindróma ma még eredményesen nem kezelhető betegség. A gyógypedagógia fejlődésével viszont egyre több Down-szindrómás tehető önálló életvitelre alkalmassá tenni. Az egykoron teljes képezhetetlenséggel járó rendellenességgel sújtottak ma már sokszor önálló munkavégzésre is alkalmasak.

3. Genetikai kockázat

A Down-szindróma teljes gyakorisága 1/1000 összes születés. A kockázat 40 éves korban már 2%, ami évente 1%-kal növekszik. Más rendellenesség gyakorisága nem mutat összefüggést az anyai életkorral.

4. Méhen belül idejében felismerhető-e a rendellenesség?

A Down-szindrómás gyermek születésének megelőzésére minden 37 év feletti terhesnek felajánlják a méhen belüli kromoszóma-vizsgálatot. A vizsgálat találati pontossága kvázi 100%, de kb. 2%-kal növeli a spontán vetélés kockázatát. Így mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik kockázatot vállalja fel. A magasabb életkorban rutinszerűvé vált vizsgálatnak köszönhetően ma már a Down-szindrómás gyermekek túlnyomó többségét fiatalok hozzák a világra. A méhen belüli diagnosztikai lehetőséggel élő idősebb asszonyok esetében, azzal, hogy pozitív diagnózis esetén elvetetik gyermeküket, gyakorlatilag nulla annak az esélye, hogy Down-szindrómás gyermeket hozzanak a világra.

Megjegyzendő, hogy a vizsgálatot csak azoknál végzik el, akik biztosak benne, hogy beteg gyermeküket elvetetnék.

5. A gyermekvállalás anyai veszélyei

Kétségtelen, hogy idősebb anyai életkorban gyakoribb a magzati veszteség, szülészeti komplikáció és a császármetszés gyakorisága. Mindez nem közvetlenül függ össze a magasabb anyai életkorral. Az életkor nem betegség, tehát nem is jelenthet fokozott kockázatot, viszont az életkorral gyakoribbá válnak azok a belszervi és nőgyógyászati betegségek (pl. magas vérnyomás, cukorbaj, idült vesebetegségek, méhizom-daganat, stb.), melyek kockázatossá tehetik a terhesség kiviselését és a szülést. Ily módon természetes, hogy magasabb anyai életkor a szokásosnál is lelkiismeretesebb orvosi odafigyelést igényel.

6. A magzat teratogén ártalmának kockázata

Teratogén ártalomnak nevezzük a méhen belül fejlődő magzat külső tényezőre (gyógyszer, vegyszer, ionizáló sugárzás, anyai betegségek, stb.) visszavezethető károsodását. Az életkor növekedésével gyakoribbá válnak olyan betegségek, melyek önmagukban (pl. cukorbetegség) vagy a kezelésükre alkalmazott gyógyszer révén (pl. epilepszia) veszélyt jelenthetnek a magzatra, sőt az anyára is. A magasabb anyai életkor, önmagában, biztosan nem teratogén.

7. A család gazdasági-kulturális körülményeinek mérlegelése

Ezen a téren az idősebb szülők gyermekei egyértelműen előnyt élveznek. Negyven felé ugyanis a gyermeknevelés anyagi feltételei általában adottak. A fiatalabb szülők ideje általában tanulással, munkával, otthonteremtéssel, diplomaszerzéssel telik, így kevesebb idő (és pénz) jut a gyermek értelmi fejlődésének segítésére. Az Egyesült Államokban végzett reprezentatív felmérések szerint a harminc év felett szült anyák gyermekei számottevően intelligensebbek.

8. A szülők sorsának a gyermek életére gyakorolt hatása

A késői életkorban vállalt gyermekek fokozottabban vannak kitéve a szülők idő előtti elveszítésének. A szülőknek illik tehát gondoskodni olyan családi, rokoni és gazdasági környezet kialakításáról, mely a gyermekek számára a szülők elveszítése vagy munkaképtelenné válása esetén megfelelő létbiztonságot jelent. Erre az idősebb szülők figyelmét ritkán kell felhívni.

9. A rendellenes utód szülői fogadtatásának felmérése

A magasabb szülői életkor megfelelő gondozás esetén tehát nem jelenti a veleszületett rendellenesség fokozott kockázatát. Magyarországon a veleszületett rendellenességek születéskori gyakorisága 6,5%. Ezt általános kockázatnak nevezzük, mellyel minden szülőnek számolni kell. A rendellenességek többsége szerencsére jól gyógyítható. A gyermek önálló társadalmi életre való képtelensége viszont súlyos lelki és anyagi terhet jelent a család számára. Ezt a terhet az idősebb szülők jobban viselik. Jobb anyagi lehetőségük, magasabb fokú lelki intelligenciájuk, általános műveltségük a fogyatékos gyermek számára elviselhetőbb miliőt, a dinamikusabb testi és értelmi fejlődés lehetőségét biztosíthatja. A szülők korai elveszítése vagy munkaképtelenné válása esetén viszont a gyermek élete könnyen tragikusra fordulhat, így jövőjének biztosítása a szokásosnál is sokkal nagyobb körültekintést igényel.

10. A meglévő egészséges és beteg gyermekek számának jelentősége

A késői gyermekvállalás motivációjának ereje nagymértékben függ az egészséges és beteg gyermekek számától. Az egészséges gyermek hiánya, sok esetben, oly mértékben készteti az anyát a gyermekvállalásra, hogy olykor ténylegesen fennálló anyai életveszély sem tántoríthatja el. Máskor, a fogyatékos gyermek által okozott életminőség-romlás a minimális veszély vállalásától is elriasztja az anyát. A végső döntés a szülők motiváltságának és ellenérzéseinek az eredője. Az idősebb szülők döntései általában megalapozottabbak.

Az idősebb anyai korban történő gyermekvállalás tényleges veszélye

A magasabb életkorban vállalt terhességet mindenképp szent elhatározásnak kell tekintenünk. Arra azonban senkit sem bíztatnánk, hogy az első szülést 30-32 év fölé időzítse. Ennek oka, hogy a fogamzóképesség 30 év felett rohamosan csökken. Míg az éves (szándékos) teherbeesési arány 20-30 év között 80% (egészséges szülők esetén), addig 30-35 év között ez az arány már csak 65%. 35 év felett a fogamzóképesség-zavarok kezelése is eredménytelenebb. A túlzott kivárásnak súlyos következménye a gyermektelenség.

Az idősebb korban vállalt anyaság társadalmi jelentősége

Az orvosgenetikus a genetikai tanácsadás során a társadalom érdekeit is képviseli, de sohasem a családtervezők érdekei ellenében! Az idősebb korban történő gyermekvállalás nemcsak a születésszám kívánatos emelkedését eredményezi. Megszületésük komoly hozzájárulás lehet hazánk társadalmi fejlődése személyi feltételeinek megteremtéséhez. Az esetleges veszélyek minimalizálása, természetesen, többletráfordítást igényel. A szükséges anyagi eszközök rendszerbe állításán túl a ma még elutasító orvosi szemlélet gyökeres megváltoztatására is szükség lenne. Forrás: HáziPatika

A gyermekek számára sokkal nehezebb feladat szobatisztává válni, mint megtanulni, hogyan kell rendesen enni. Hogyan kezdjük el a szobatisztaságra nevelést?

Az első életév vége felé a legtöbb baba megtanul egyedül ülni, és sok csecsemőnek viszonylag rendszeresen, naponta azonos időben van széklete. Ezért ekkor némely szülő elhatározza, hogy mivel előre lehet tudni, mikor kakil a gyermek, ráülteti a bilire. Fontos tudnunk, hogy ebben az esetben nem beszélhetünk még szobatisztaságra szoktatásról, csupán az történik, hogy megfelelő időben "elcsípjük" a székletet, ami így a bilibe ürül, ahelyett, hogy a pelenkába menne. A baba nem érti az összefüggést, hiszen nem magától ült a bilire, ennélfogva nem is tud velünk együttműködni. Ha a baba székletürítésének idejét rendszeresen helyesen találjuk el, és sikerrel járunk, nemhogy jót teszünk, inkább nehezítjük a dolgunkat. A héthónapos gyerek nem fog még tiltakozni, de két hónappal később valószínűleg utálni fogja a bilit. Közben pedig megtanul mászni, és a bilin való ücsörgés értelmetlennek tűnik számára, tehát nem fogjuk tudni rávenni, hogy ott maradjon rajta.

Ne siessük el a szobatisztaságra szoktatás kezdetét. Ha az előtt vezetjük be a bilihasználatot, hogy a gyerek fizikailag érett lenne, abból semmi jó nem származik. Nem tudjuk ugyanis rákényszeríteni, hogy a bilibe ürítsen a pelenka helyett.

Hogyan kezdjük a biliztetést?Első célunk, hogy a gyermek megtanulja, mire való a bili. Mutassuk meg neki, és mondjuk el: abba kell belekakilni, belepisilni. Ha már elég nagy ahhoz, hogy egyáltalán érdekelje a dolog, engedjük, hogy ráültesse a mackóját vagy valamelyik babáját. Lehet, hogy ezután ő maga is ki akarja majd próbálni. Amikor a gyermek már tudatában van annak, hogy mindjárt pisilnie vagy kakilnia kell, már előtte is biztosan érzi, és oda is figyel rá, akkor elérkezett a megfelelő pillanat a szobatisztaságra szoktatás elkezdéséhez. A jellegzetes arckifejezésből, tartásból a szülő rendszerint előre tudja, ha a gyermeknek kakilnia kell. Ilyenkor hirtelen megáll, rövid időre abbahagyja, amit csinál, esetleg picit kipirul, erőlködik.Tizenöt hónapos koráig a gyermek önkéntelenül üríti a székletét és a vizeletét, és nem tudja előre, mikor fog pisilni vagy kakilni. A második év közepe táján fedezi fel az összefüggéseket. Ilyenkor még nem elég nagy a gyermek ahhoz, hogy rendszeresen használja a bilit, de ahhoz már igen, hogy megismerkedjen vele. A bilinek ráülve kényelmesnek kell lennie, és az is fontos, hogy a gyermek tökéletesen biztonságban érezze magát rajta akkor is, ha ülés közben izeg-mozog. Ne boruljon föl könnyen, legyen könnyen tisztítható. Soha ne próbáljuk meg a gyereket erővel ráültetni a bilire. Még akkor se, ha látjuk, mindjárt kakilni fog. A tipegők előszeretettel teszik az ellenkezőjét annak, amit kérünk tőlük. Csak akkor tudjuk szobatisztaságra szoktatni, ha a kicsi szabad akaratából működik együtt velünk. Minden erőltetés csak a szülő sikertelenségét valószínűsíti.

Kétévesen a gyermek már önállóan is oda tud menni a bilihez, és kis segítséggel le tudja venni a ruháját, egyedül rá tud ülni a bilire, majd fel tud kelni róla. Minél inkább úgy érzi, hogy az egész művelet az ő irányítása alatt áll, annál kevésbé valószínű, hogy rossz néven veszi a dolgot. Ha egy már szobatiszta gyermek újra rendszeresen bekakil, vagy mindig foltos az alsóneműje, mindenképpen jelezzük gyermekorvosunknak. A bekakilás sokszor érzelmi zavar jele - kistestvér születik, a gyermek óvodába kerül, családi problémák adódnak, melyekre a kicsik nagyon érzékenyen reagálnak -, de nemegyszer szervi eltérés is okozhatja.

"Nagydolog""Tisztává" válni sokkal könnyebb, mint "szárazzá". A legtöbb gyereknek napjában csak egyszer-kétszer van széklete, soknak még ennél is ritkábban. Többségük - feltéve, hogy nem kezdték őket túl korán "gyakorlatoztatni" a bilivel - meglehetősen rendszeresen ürít. Ha figyeljük, egészen világosan látjuk a gyereken, hogy mindjárt kakilni fog, mert viszonylag hosszú idő telik el az első jelek és a tényleges székletürítés között. Ha a tipegő érzelmileg már érett arra, hogy együttműködjön velünk, és használja a bilit, akkor igen könnyen segíthetünk neki ebben. Ha tudjuk, hogy közvetlenül reggeli után vagy alvásból ébredve nagy valószínűséggel kakilni fog, ne adjunk rá azonnal pelenkát, gumibugyit, és nadrágot. Gondoskodjunk róla, hogy a bili a megszokott helyén legyen. Várjunk, míg a gyerek szól vagy jelzi, hogy kakilnia kell, és ekkor gyorsan rá tudjuk ültetni a bilire. A gyerek tiltakozása esetén semmiképp sem szabad a bilizést erőltetni. Ha a gyereket nem érdekli igazán, hová megy a széklete, vagy úgy tűnik, tetszik neki az ötlet, gyorsan vigyük oda a bilit, maradjunk ott, míg a gyerek rajta ül, aztán nyugodt hangon ismerjük el a teljesítményét. Sok olyan gyerek van, aki - ha a megfelelő pillanatban, ügyesen ismertetik meg a bilivel - néhány hét leforgása alatt teljesen rászokik. De legyünk óvatosak, ha a gyerek nem fogadja ilyen szívesen az újítást. Vannak gyerekek, akik rögtön vécére ülnek szívesen: ilyenkor használjuk a szűkítőt, és tegyünk a lábuk alá sámlit. A nyár sokat segíthet a bilire szoktatásban. Amikor jó idő van, és megtehetjük, tartsuk minél többet "szabadon" a babát, pelenka nélkül. (Higiéniai okokból egy kis bugyikát ilyenkor is érdemes ráadni, ha homokozóba vagy földre ül, ne érje piszok a testnyílásait.) Nagyon sok kismama számolt be arról, hogy a nyári hónapokban sikerült szobatisztává válnia a kisgyermekének, hiszen ilyenkor jobban érzi, mikor van szüksége a bilire, és a nedvesség kellemetlen érzése miatt is jobban odafigyel.

Még egy jó tanács!Ne fújjuk fel a dolgot! A bilihasználat ne váljon erkölcsi kérdéssé, tehát ne minősítsük őt "jó gyereknek", ha belekakil, és "rossznak", ha nem. Az, hogy a pelenkája helyett a bilit használja, nem több, mint egy új készség, amit épp most tanul meg. Ha a biliben van az "eredmény", természetesen örüljünk neki, és dicsérjük meg felnőtt viselkedéséért, de nem szükséges hosszasan lelkendeznünk. Ugyanígy az sem tragédia, ha a széklet vagy a pisi a földre kerül. Elég annyit megjegyeznünk, hogy "hátha holnap már a bilibe sikerül".Forrás: Madarász Utcai Gyermekkórház

Mellkas

Mindkét karod tedd a háta mögé úgy, hogy a kezek a lapocka magasságában találkozzanak. A tenyereid fordítsd egymás felé és amennyire csak tudod, közelítsd őket egymáshoz. Eközben emeld fel a fejed és próbáld 20 másodpercig benntartani a levegőt, majd ismét nyugodtan, folyamatosan lélegezz. 5-ször ismételd.

Mellizomerősítő

Ülj törökülésben, karod legyen elöl vállmagasságban és mindkét kezed a másik alkart fogja. A kezek csúsztatása nélkül told a két könyököd egymás ellen. Maradj így néhány másodpercig, majd lazítsd el a mellizmodat. 10-15 ismétlést végezz.

Csípőerősítő

Ülj le a padlóra, a hátad egyenesítsd ki, vagy támaszd a falnak. Tedd össze a két talpad, közel a testedhez. Két térded nyomd óvatosan a kezeddel a padló felé. 10-15 ismétlést végezz.

Csípőlazító és hasizomerősítő

Állj egyenesen. Helyezd a testsúlyod a bal lábadra, a jobb lábad kinyújtva lendíts előre és hátra. Közben a hátad tartsd egyenesen, és ügyelj arra, hogy mindkét lábad nyújtott maradjon. 5-10 ismétlést végezz.

Karok és vállak

Ülj törökülésben. Emeld fel a jobb karod, majd ejtsd a hátad mögé. A hátad mögé nyúló bal kezeddel fogd meg a jobb kezed és húzd lefelé 20 másodpercig, majd lazítsd el az izmaidat. 5-10 ismétlést végezz.

Háterősítő

Négykézlábállásból nyújtsd ki a bal kezed és a jobb lábad (ügyelve arra, hogy a kinyújtott kéz a háttal és a kinyújtott lábbal egyenes vonalat alkosson) és maradj így 5 másodpercig. Folytasd a gyakorlatot a másik kéz és láb kinyújtásával. 5-10 ismétlést végezz.

Tegyél széket a falhoz, és tedd a kezeid a háttámlára! Állj kicsit nagyobb, mint csípő-szélességű terpeszbe, térdeid enyhén kifelé! Az egész talpad legyen a földön, guggolj le, a feneked legyen minél közelebb a földhöz, de csak amennyire kényelmes. A térdeid ne legyenek hátrébb, mint a lábujjaid! Maradj így 10-15 másodpercig, majd lassan helyezd át a testsúlyod a lábujjaidra, és állj fel a széket támaszul használva! Ismételd 2-3-szor! Minden héten 15 másodperccel tovább maradj lent, amíg nem tudsz 3 percig egyfolytában guggolni! Ez a gyakorlat a csípő, a térdek és a fenék rugalmasságát, erejét növeli.

Ülj a földre és tegyél a hátad mögé nagy párnákat! Feküdj úgy, hogy a fejed és a vállad magasabban legyen a hasadnál! Húzd fel a térdeidet, talp a földön. Fogj egy törölközőt a jobb combod köré! Tedd a bal bokádat keresztbe a jobb combodon és a bal térded nyomd kifelé, amíg kényelmes! A törölköző segítségével lassan emeld föl a jobb lábad a földről a mellkas felé, amíg enyhe húzódást nem érzel a bal csípődben. Maradj így 5-10 másodpercig! 3-szor 5 ismétlést csinálj mindkét lábra! Háton fekve hajlítsd be a térdeid, emeld fel derékszögben az egyik lábad, majd engedd vissza! Ezután a másik láb következik. Ismételd a gyakorlatot tízszer!

Állj négykézlábra! Mély belégzésnél homoríts, kilégzéskor domboríts, hajtsd le a fejed! Ismételd a gyakorlatot tízszer!

A medencében

Az úszás az egyik legjobb testedzés, de különféle gyakorlatokat is végezhetsz a vízben. A térdig érő vízben gyaloglás jól megdolgoztatja a láb- és combizmokat.

Visszerek ellen

Háton fekve lábakat behajlítva fekszünk. Felemeljük a jobb lábat kinyújtva és a lábfejjel "bólogatunk". Aztán a bal lábbal is. Ismét a jobb lábat nyújtjuk ki a plafon felé, majd bokakörzést végzünk. Bal lábbal is ismételjük.